Györki Tamás
orosz, német
"„Csoma Sándor aztán egy nap ott állt végre magában a Himalájahegy tetején. Nézelődött, forgolódott, látszott onnan az egész világ. Azért ment föl oda, hogy meglássa a magyarok maradékát. De hogy éppen arra járt, eszébe jutott hirtelen az angol király. Egyszer, még nagyon régen, arra kérte őt az angol király, hogy ha a Himalájahegyre felér, kis időt szánjon rá, és olvassa ki a tibetiek könyvtárát.
Senkit az egész földkerekségen nem talált, aki képes lenne rá. Magyarázta akkor Csoma Sándornak a király, Csoma pedig szavát adta, hogy sort kerít rá. Bement hát a szerzetesek egyik kolostorába, s megkérte őket, hogy nyissák ki a könyvtárt. Amikor kinyitották, Csoma Sándor bement, s egy ültő helyében elolvasott tízezer tibeti könyvet. Azután fölállt, s igen erősen elgondolkodott.
A tibeti könyvek azt állították, hogy a látás számára nincs más, csak amit mutat neki a világ. Az pedig mind káprázat, valótlanság, mert örökös benne a változás. Mire megismerné az ember, már teljesen más. Csoma ezután sokat tűnődött azon, hogy miért érdekli ez az angol királyt. És egy kicsit aggódott is, vajon megérti-e egészen a tibetiek gondolatát. Visszaült hát a könyvekhez, és csinált a királynak egy jó nagy tibeti-angol szótárt. Hadd forgassa ő maga a könyveket, míg csak fel nem fogja, milyen tünékeny is a valóság.”
Sári László"