Az iskola dolgozói

Sipos Ilona

Az idézet, amit választottam, még középiskolás koromból való. Akkor olvastam egy Beethoven- ről szóló életrajzi könyvet és abban az Ő anyukája mondta neki ezt a gondolatot. Ez úgy megragadt bennem, hogy azóta is életfilozófiám egyik e.


„ Nem azért kell rendes, tisztességes embernek lennünk, mert mások látják és tudják. Hanem magunk miatt. Egyedül saját lelkiismeretünk miatt. „


1986. tavaszán végeztem Nyíregyházán, biológia –testnevelés szakon. Akkor ősszel már rögtön tanítani kezdtem a város egyik legnagyobb, uszodájával rendelkező, testnevelés tagozatos általános iskolájában. Élveztem a munkámat, imádtam a gyerekeket, szerettem a nyüzsgést, örömöt jelentett megtanítani másokat arra, amit nem tudnak. És ez az érzés azóta sem változott! Mi sem ékesebb bizonyítéka ennek, minthogy 27. tanévemet kezdem! Budapestre 1997-ben költöztem fel, bár most is imádattal gondolok tanulmányaim és pályakezdésem helyszínére, ahol a főiskolai évekkel együtt 15 évig éltem. 1995-ben elvégeztem a TF kiegészítő tanári szakát, akkor fészkelte be a gondolat magát a fejembe, hogy a lehetőségek városába jöjjek. 1998. március 16-tól tanítok a Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Gimnáziumban megszakítás nélkül. Megéltem az iskolában történt változásokat, együtt alakultam a helyzetekkel. Eddigi pályafutásom alatt több ezer gyereknek próbáltam megmutatni az egészséges életmód fontosságát, bevezetni őket a különböző sportágak rejtelmeibe, ápoltam a lelküket és emberségre tanítottam őket. Célom volt, hogy egészséges, boldog felnőttet neveljek belőlük! Komoly figyelmet fordítottam a tanítási időn kívüli programok szervezésére, közös versenyzésre, megmérettetésre, a szabadidő hasznos eltöltésére akár a szülők bevonásával is. Ezek a közös programok, a visszajelzések mindig azt mutatták, hogy érdemes csinálnom, van értelme a munkámnak. Ez visz előre, ez ad energiát a folytatáshoz. Szeretek nap mint nap boldog gyerekekkel találkozni, s a mozgás, mint tudjuk, boldoggá tesz! Ezt előbb- utóbb, minden ember megtapasztalja egyszer, bár van, aki csak felnőtt korában. És ha ez bekövetkezik, már nem dolgoztam hiába!