Általános információk

Kik a Baptisták

A baptista közösségek a kereszténység protestáns felekezeteinek sorába tartoznak. A mai baptizmus

tanítását és gyakorlatát a reformáció idején az anabaptista mozgalmak mérsékelt, biblikus csoportjai

közelítették meg legjobban. A személyes döntésen alapuló, önkéntesen vállalt tevékeny gyülekezeti

tagság elvét vallják. Nagy hangsúlyt helyeznek a Bibliához való ragaszkodásukra. Magyarországon a

baptista közösséget a kisegyházak körében is említik, bár ez nemzetközi méretekben nem aktuális,

mivel a bemerített baptisták száma a világon már meghaladta a 41,5 millió főt. (Családtagokkal,

látogatókkal együtt kb. 100 millió ember tartozik a baptista gyülekezetek vonzáskörébe.) Újabban a

történelmi egyház megnevezéssel is illetik a Magyarországi Baptista Egyházat, utalva ezzel arra, hogy

több mint 160 éves múltra tekint vissza hazánkban.

 

Elnevezésüket másoktól kapták, de elfogadták a magukénak. A “baptista” kifejezés bemerítőt jelent,

s az Újszövetség eredeti görög szövegéből (baptidzō: bemeríteni, bemártani) származik, utalva arra,

hogy a baptisták hitvallás alapján és bemerítéssel keresztelnek Jézus Krisztus rendelkezésének és az

újszövetségi gyakorlatnak megfelelően.

 

A mai baptizmus első úttörői azok az üldöztetésük miatt Angliából Hollandiába menekült hitvallók

voltak, akik a bemerítés bibliai igazságát felismerve hitük vallomására 1609-ben, Amszterdamban

bemerítkeztek. Egy részük visszatért Angliába, és 1612-ben, Londonban megalapították az első

baptista gyülekezetet. A baptisták száma hazánkban a XIX. és a XX. századfordulón jelentősen

növekedett. Az 1895. évi XLIII. t.c. alapján a baptista közösség 1905-ben államilag elismert felekezet

lett. Az első világháború után az elcsatolt területekre került a baptisták több mint kétharmada. Ma

is többen vannak magyar nyelvű baptisták a környező országokban, mint az anyaországban. A két

világháború között a trianoni határokon belül maradt gyülekezetek tagjainak létszáma az eredményes

misszió folytán megduplázódott. A második világháborút követően néhány évig további növekedés

volt tapasztalható, majd következett a visszaszorítottság 40 éve. A rendszerváltás utáni elmúlt

évtizedek új lehetőségeket adtak a baptista gyülekezetek számára, melyeket ki is tudtak használni.

 

A mai baptisták önállóan működtetik gyülekezeteiket lelki és anyagi ügyekben. A gyülekezetek

háztartása az önkéntes adakozásra épül. Istentiszteleteik bensőségesek, melyeken előtérben áll

az igehirdetés. Gyülekezeti taggá csak megtért, önkéntesen csatlakozó, hitéről vallást tévő és

bemerítkezett személyek válhatnak.

 

Végül egy olyan sajátosságot említünk, amelyet a baptista gyülekezetek mindig fontosnak tartottak:

ez a lélekmentés. Az “európai baptizmus atyja” Johann Gerhald Oncken mondotta: “Minden baptista

misszionárius.” Ez azt jelenteti, hogy minden gyülekezeti tag küldetése az evangélium hirdetése, a

Jézus Krisztusról való bizonyságtétel azok felé, akik még nem hallottak Róla, nem ismerik Őt, vagy

akiknek valamiféle téves elképzelésük van az üdvösség felől. A Megváltó szeretetét hirdetjük, akiről

ez van megírva: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz

Őbenne, el ne vesszen, hanem ÖRÖK ÉLETE LEGYEN.” (János evangéliuma 3. rész 16. verse)