Gyakran és sokat beszélünk, hallunk az elitképzésről, fogalmazzák meg iskolák célként, szülők elvárásként az iskolák felé az elitképzést. Intézményünk munkatársai fenntartónkkal, a Baptista Szeretetszolgálattal és együttműködve az iskola Szülői Szervezetével hasonló elképzeléseket fogalmazott meg.
Célunk, hogy a Kőrösiből is olyan elitképző intézmény legyen, amely képes a megváltozott társadalmi igényekhez folyamatosan igazodni és versenyképes tudással rendelkező diákokat ad a magyar, illetve nemzetközi felsőoktatás számára.
Ahhoz azonban, hogy ezen küldetésünknek eleget tudjunk tegyünk, elengedhetetlenül fontosnak tartjuk kifejteni, hogy mit is értünk mi ma, itt a Kőrösiben elitképzés fogalma alatt, abban a hitben, hogy ez egyezik a modernkori társadalmi elvárásokkal.
A középkortól egészen a XXI. századig az elitképzések – a legkiválóbb kevesek képzését - szolgálták. A klasszikus elitképző középiskolák diákjait kitűnő, széleskörű tudással rendelkező tanárok oktatták kis létszámú csoportokban, tanulni vágyó, leginkább a társadalom elit rétegéhez tartozó szülők gyermekeit. Elszánt pedagógusok és szorgalmas, motivált diákok összehangolt munkája jellemezte az elitképzést. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az elit: több hasonló közül a legkiválóbb (csoport). Az elitképzés pedig: különleges képzés, amely a jövendő (szakmai) elitjét neveli ki.
A közoktatást követő felsőoktatás – többek között ezért is - csak kevesek számára volt elérhető és hozzáférhető és, ami ennél is fontosabb, az ott megszerzett tudás a legtöbb esetben egy egész életre szóló garanciát jelentett birtokosa számára az életben való biztos boldogulásra.
Ahogy a világ, úgy az oktatás és az oktatás különböző szinterei irányába támasztott társadalmi elvárások is rohamosan változnak. Ugyanez a dinamikus változás megfigyelhető a tudás terén is. A tudás legitimációjának módja, a tudás létezési formája, a tudás felhasználási terepe is radikálisan átalakult.
Ma - tetszik vagy nem -, a „tudásgyár”, az elitképzés korszakát, a tudás szupermarketjeinek vagy plázáinak korszakát éljük, ahol az oktatás is egyre inkább szolgáltatássá válik, tehát megvásárolható, adható-vehető, elfogyasztható termékké.
A minket körülvevő, felgyorsult világ, a technika és a tudás területén rendkívül gyorsan fejlődik és változik. Ezért az a tézis, miszerint a felsőoktatás végére megszerzett tudás egy éltre szóló karrier garanciáját jelenti, mára megdőlni látszik. A ma megszerzett tudás, ami ma „elégnek” bizonyul, holnap már kevés, holnapután pedig elavult. Ezért is beszélünk a tudás terén egyfajta akadémiai inflációról. Amihez egy évtizede elég volt egy érettségi utáni képzés, ahhoz ma már főiskola diploma szükséges, vagy éppen amihez elég volt korábban egy egyetemi végzettség, ahhoz ma már elengedhetetlen a tudományos fokozat (PhD) megléte.
Akár a közoktatást, akár a felsőoktatást nézzük, ma már egyiket sem tekinthetjük az elit, azaz egy bizonyos társadalmi réteg privilégiumának. Az oktatás elérhető és szükségszerű szolgáltatás egy meglehetősen széles kör számára, ami egyben a túlélés alapja is.
Meggyőződésünk, hogy oktatói, pedagógiai munkánk során - elsősorban - ezekre az új társadalmi kihívásokra, az életre kell diákjainkat felkészíteni. Ma már nem a felsőoktatásba való bejutás jelenti az igazi kihívást, hanem annak a képességnek az elsajátítása, melynek birtokában képes lesz minden időben a megváltozott, aktuális társadalmi igényekhez rugalmasan alkalmazkodni, illetve ezekre a kihívásokra innovatív és kreatív módon reagálni.
Mindazonáltal azt gondoljuk, hogy a Kőrösiben megszerzett érettségi biztos tudásbeli alapot kell, hogy nyújtson végzős diákjaink számára és lehetőséget kell biztosítson arra, hogy tehetségüknek és érdeklődési körüknek megfelelő továbbtanulási irányt választhassanak, mindezt természetesen két – előnyt jelentő – nyelv magas szintű ismeret mellett.
Mindezen alapcélok mellett nem tekintjük az intézményt versenyistállónak. Sokkal fontosabbnak tartjuk azt, hogy a fentiekben felsorolt képességek mellett, diákjainknak használható, konvertálható ismereteket adjunk, hogy az életüket leginkább meghatározó négy vagy öt gimnáziumi év tartalmakban, élményekben gazdag legyen, hozzájáruljon személyiség fejlődéséhez.
Azt gondoljuk, hogy ezen magasabb szintű képességek elsajátítására való nevelői munka közben elengedhetetlen, hogy a társadalmunk alapjait jelentő egyetemes értékekre is - mint a tisztesség, a becsület, az öntudat, a kitartás, a segítőkészség - kiemelt hangsúlyt fektessünk. Ezen alapértékek hiányában ugyanis magasabb szintű készségek, mint a kreativitás, nyitottság, rugalmasság, jó alkalmazkodóképesség vagy gyors reagáló képesség fejlesztése nem lehetséges.
Ezen képességek és készségek magas szintű fejlesztését, az élet kihívásaira való felkészítést tekintjük elsődleges feladatunknak oktatói-nevelői munkánk során és egyben ezeknek a modernkori kihívásoknak való megfelelést értjük elitképzés alatt.
