Nagyon fontosnak tartom a tanári lét szakmai oldalát. Elengedhetetlen, hogy egy tanár, tudása legjavát adva segítse tanítványait céljaik elérésében. A tanítás mesterség és hivatás, amely nagy felelősséggel jár. Állandó meg-megújulási szándék, módszertani felkészültség és nagy fokú rugalmasság szükséges a tanári munka megfelelő műveléséhez.
Mindemellett azonban a tanári lét érzelmi oldaláról is beszélni kell. Ugyanis mai, rohanó világunkban egyre fontosabbá válik az egymással való törődés. Individualizálódó társadalmunkban erre külön figyelmet kell szentelni. A tanítás során soha nem szabad elfelejtenünk azt, hogy elsősorban emberek vagyunk. Emberek, akik hibázhatunk – néha kisebbet, néha nagyobbat – , emberek, akik rendelkeznek jó és rossz tulajdonságokkal, gyarlóságokkal. Azonban mindezt el kell fogadnunk, s arra kell sarkallnunk tanítványainkat is, hogy ők is fogadják el magukat, illetve egymást. Ki kell alakítanunk bennük a megfelelő önismeretet, amelyet mi, tanárok, csak akkor fogunk tudni megtenni, amennyiben mi is rendelkezünk kellő fokú önismerettel. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy egyfajta tükröt tartunk tanítványaink elé: minden szavunkkal, minden rezdülésünkkel kifejezünk valamit magunkról is és róluk is. Kortársaiktól nap mint nap ezernyi visszajelzést kapnak, azonban egészséges fejlődésükhöz szükségük van arra az információra is, amit mi, tanárok jelzünk vissza. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ez a visszajelzés miként történik.
Az iskola a gyerekek szocializációjának egyik nagyon fontos talpköve. Éppen ezért elengedhetetlennek tartom azt, hogy az iskolát egy olyan hellyé varázsoljuk – tanárok és diákok együtt –, ahol a lehetőségekhez képest mindenki jól érzi magát, ahova mindenki szívesen jár nap mint nap. Kell, hogy az iskolában mindenki megtalálja azokat a személyeket, tantárgyakat, tevékenységeket, akikkel és ahol jól érezheti magát, és azt érzi, jó helyen van. Ehhez viszont szüntelenül dolgozni kell, és akarni, hogy az iskola tényleg jó hely legyen. Én erőmhöz mérten igyekszem ebben maximálisan partner lenni.
Gyermekkorom óta a tanári pályára készültem, úgyhogy nagy öröm számomra, hogy az egyetemi képzések után középiskolai pedagógus pályámat egy magasrangú intézményben, a Kőrösi Gimnáziumban kezdhetem meg. Úgy gondolom, hogy nyelvtanárként jobb helyen nem is lehetnék.
2015-ben végeztem franciatanár–magyartanár szakon a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, illetve 2016-ban orosztanár–magyar mint idegen nyelv tanára szakon az ELTE-n. Jelenleg másodéves orosz nyelvészet szakos PhD-hallgató vagyok az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájában, és egy nyelviskolában tanítok magyar mint idegen nyelvet.
