Úgy gondolom, a pedagógus egyik fő munkaeszköze a személyisége. Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy sok kollégámhoz hasonlóan engem is számos tekintetben meghatározó tanáregyéniségek sodortak e pálya felé.
Napi tapasztalatunk: az emberek útra kelnek, hogy városokat, tengereket lássanak és maguk, közvetlen környezetük mellett elmennek csodálkozás nélkül. Munkámmal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy tanítványaim vizsgálódó tekintete, figyelme úgy másokra, mint önmagukra is irányuljék, hogy stabil értékrenddel bíró, gondolkodó, széles látókörű emberekké váljanak, akik a mindennapi élet változó helyzeteiben képességeik és lehetőségeik szerinti legmegfelelőbb válaszokat adják, ha kell, magyarul, oroszul vagy akár németül. Viszont ahogy a mondás tartja, a tanár csak kinyitja az ajtót, a tanítványnak kell belépnie. Persze az ajtónyitogatás és a befelé terelgetés komoly feladat, ezért is elengedhetetlen számomra, hogy kitartóan kételkedjem abban, vajon elég jól végzem-e a dolgomat.
Az idegen nyelveknek sok mindent köszönhetek: anyanyelvem mélyebb ismeretét, figyelmet, tiszteletet, együttérzést, kalandos élményeket és még számos egyebet. Remélem, hogy közreműködésemmel tanítványaim is megtalálják az orosz és a német nyelvben, kultúrában azt, ami számukra is igazán érdekes, mert meggyőződésem szerint az őszinte érdeklődésből fakadó kitartó munka vezet megbízható (nyelv)tudáshoz.
