Kiállítás a kínai nyelvről és írásról

Gimnáziumunk könyvtára a 2013-2014-es tanévben kínai nyelvű könyvekkel gyarapodott.
- Országos Széchényi Könyvtártól 164 dokumentum,
- ELTE Konfuciusz Intézettől 1050 dokumentum érkezett.

Az ajándékba kapott szakkönyvek, tankönyvek, szótárak, hanganyagok és oktatási segédletek nagyban segítik az iskolánkban induló kínai nyelvoktatást.

Az első emeleti tárlóban kiállítás látható az ajándékba kapott könyvekből.
Rövid ismertető látható a kínai nyelv és írás sajátosságairól is.

A kiállítás készítette: Bartosné Molnár Ildikó

A kínai nyelv

• a sino-tibeti nyelvcsaládba tartozik, egyedül alkotja annak egyik fő ágát,
• közeli nyelvrokonokkal nem rendelkezik, 
• a legközelebbi rokonának a tibeti nyelv tekinthető,
• távolabbi kapcsolatban a Mianmarban (Burma) beszélt nyelvekkel áll,
• kínai nyelvnek a Kína népességének több mint 90%-át kitevő han nemzetiség által beszélt nyelvet (hanyu) szokás nevezni
• a hanyu azonban korántsem egységes nyelv, mind időben, mind térben óriási változatosságot mutat. Hét nagyobb nyelvjáráscsoportot különböztetnek meg egymástól.
• a Kínai Népköztársaság lakosságának mintegy 70%-a az északi nyelvjárást (más néven: mandarin) beszéli és az ország hivatalos nyelve, a putonghua is ezen alapszik
• a han nemzetiségű kínaiak maradék 30%-a pedig a hat déli nyelvjáráscsoport valamelyikét beszéli anyanyelveként
• jelenleg a világon a kínai nyelvet 1,5 milliárdan beszélik anyanyelveként
• hivatalos nyelvnek számít a Kínai Népköztársaságban, Tajvanon, Szingapúrban
• az ENSZ hivatalos nyelvei között is szerepel

Legfontosabb jellemzői

• az egyszótagúság: a morfémák – a legkisebb, jelentéssel bíró nyelvi egységek – csaknem mind egyszótagúak. A szótagok szerkezete pedig nagyon kötött, szigorú szabályoknak engedelmeskedik. 
• a tonalitás: a kínaiban minden szónak ún. tónusa (azaz dallamkontúrja, „zenei hangsúlya”) van. Ugyanaz a hangzósor más dallammal kiejtve egészen mást jelent (más morféma). 
• az izoláló jelleg: soha nem változik meg a szótő alakja, és a szó végére sem kapcsolódhat toldalék.

A kínai írás

• a kínai írás mintegy 3500 éves múltra tekint vissza, s ezzel a világ legrégebbi folyamatosan létező, máig fennmaradt és használt írása
• A kínai nyelv alapegysége:
• a szótag, ennek megfelelően az írás is a szótagokhoz igazodik: a kínaiak nem hangokat írnak le betűkkel, hanem szótagokat írásjegyekkel
• Írásjegyek száma:
• a legnagyobb, 1039-ben kiadott szótár 53 ezer írásjegyet tartalmaz, de ma a gyakorlatban csupán 3000–4000 írásjegyet használnak, egy művelt kínai sem ismer ennél sokkal többet.

Írásjegyek típusai:

• a legősibb, legegyszerűbb írásjegyek piktogramok voltak: erősen stilizálva egyszerűen lerajzolták a leírni kívánt dolgot
• az írásjegyek második csoportjába a fogalmi ábrák tartoznak, ezek lerajzolhatatlan fogalmakat ábrázolnak a vonások egymáshoz való viszonyának segítségével
• a harmadik kategóriát a logikai összetételek alkotják, amelyek kettő vagy több egyszerű írásjegy kombinálásával keletkeztek
• a negyedik, legnagyobb csoportot, amelybe az írásjegyek közel 90%-a tartozik, a fogalomkulcs + fonetikai elem felépítésű írásjegyek alkotják. Ezek két részből állnak: az egyik rész, a fogalomkulcs egy egyszerű írásjegy, amely utal arra, hogy milyen fogalomkörbe tartozik az adott írásjegy képviselte morféma. A másik rész, a fonetikai elem az írásjegy olvasatára utal a kínaiul tudók számára.

A kínai írás története:

• az első kínai írásos emlékek a Shang-kori (i. e. 16–11. sz.) jóslócsontok, az ezeken található ábrák egyértelműen a mai kínai írásjegyek elődjei
• az i. e. I. évezred I. feléből főleg bronzedényekre vésett vagy öntött feliratok maradtak ránk
• az évezred második felében vékony bambusz- és falapokra, illetve selyemre írtak
• Qin-dinasztia idejére tehető az írástudók „négy kincsének” tartott eszközök feltalálása is. Ide tartozik az ecset, a tus, a papír és a dörzskő. Ez az írás már jóval egyszerűbb és egységesebb volt, mint elődei, az írásjegyek ekkorra teljesen absztrakttá váltak.
• papírt i. sz. 100 körül kezdtek készíteni, s ez az olcsó és nagy mennyiségben előállítható íráshordozó néhány évtizeden belül egyeduralkodóvá vált
• a könyvnyomtatást a 9. században találták fel, ettől fogva a fontosabb könyveket nyomtatva adták ki, magas példányszámban
• a szövegeket hagyományosan – egészen a 20. századig – függőlegesen, fentről lefelé írták, s a sorok jobbról balra követték egymást. Ilyen szedéssel még ma is találkozhatunk.
• 20. századi modern írásreform: elrendelték az írásjegyek egy részének egyszerűsítését, mert ettől remélték az írástudatlanság csökkenését
• a kínai legelterjedtebb latin betűs átírása: a pinjin