A tanári pálya választásában az játszotta a legnagyobb szerepet, hogy már kiskoromban, mégpedig sajátos helyzetű diákként – mivel Bajorországban nőttem fel – megtapasztaltam, mit jelent, ha igazi pedagógusok veszik körül az embert. Olyanok, akik szaktantárgyaik tanítása mellett, szívből törődnek a gyerekek lelki fejlődésével, jólétével és értékként tekintenek a többnyelvűségre.
Szívesen emlékszem Rájuk és ők lettek a példaképeim is.
Az otthoni, családban zajló kötelező magyar órák az anyanyelv szeretetére és tiszteletére neveltek. Így hát, a legtermészetesebb módon választottam a magyar mint idegen nyelv tanítását.
Azt gondolom, nagyszerű dolog úgy tanítani egy nyelvet, hogy azt használják és meg is szeressék a tanítványok. Hiszem, hogy egy oldott, meleg légkörben, ahová örömmel lép be a diák, ahol biztonságban érzi magát, ez megoldható. Ezért kap nagy hangsúlyt az óráimon az egymás elfogadására, tiszteletére való nevelés. Arra törekszem, hogy feloldjam a gátlásokat, a másságból adódó feszengést és, hogy megértsék mindenki önmaga, de több lehet a megtanult nyelvvel. Akkor érzem magam a legjobban, ha ők is jól érzik magukat az óráimon.
Azért választottam a Kőrösit, mert itt hasonló beállítottságú, dinamikus tanárok tanítanak, gyermekközpontúság és elkötelezettség jellemzi a tanítást. Ebben a munkaközösségben és légkörben folyamatosan lehet fejlődni.
