A baptista közösségek a kereszténység protestáns felekezeteinek sorába tartoznak. A mai baptizmus
tanítását és gyakorlatát a reformáció idején az anabaptista mozgalmak mérsékelt, biblikus csoportjai
közelítették meg legjobban. A személyes döntésen alapuló, önkéntesen vállalt tevékeny gyülekezeti
tagság elvét vallják. Nagy hangsúlyt helyeznek a Bibliához való ragaszkodásukra. Magyarországon a
baptista közösséget a kisegyházak körében is említik, bár ez nemzetközi méretekben nem aktuális,
mivel a bemerített baptisták száma a világon már meghaladta a 41,5 millió főt. (Családtagokkal,
látogatókkal együtt kb. 100 millió ember tartozik a baptista gyülekezetek vonzáskörébe.) Újabban a
történelmi egyház megnevezéssel is illetik a Magyarországi Baptista Egyházat, utalva ezzel arra, hogy
több mint 160 éves múltra tekint vissza hazánkban.
Elnevezésüket másoktól kapták, de elfogadták a magukénak. A “baptista” kifejezés bemerítőt jelent,
s az Újszövetség eredeti görög szövegéből (baptidzō: bemeríteni, bemártani) származik, utalva arra,
hogy a baptisták hitvallás alapján és bemerítéssel keresztelnek Jézus Krisztus rendelkezésének és az
újszövetségi gyakorlatnak megfelelően.
A mai baptizmus első úttörői azok az üldöztetésük miatt Angliából Hollandiába menekült hitvallók
voltak, akik a bemerítés bibliai igazságát felismerve hitük vallomására 1609-ben, Amszterdamban
bemerítkeztek. Egy részük visszatért Angliába, és 1612-ben, Londonban megalapították az első
baptista gyülekezetet. A baptisták száma hazánkban a XIX. és a XX. századfordulón jelentősen
növekedett. Az 1895. évi XLIII. t.c. alapján a baptista közösség 1905-ben államilag elismert felekezet
lett. Az első világháború után az elcsatolt területekre került a baptisták több mint kétharmada. Ma
is többen vannak magyar nyelvű baptisták a környező országokban, mint az anyaországban. A két
világháború között a trianoni határokon belül maradt gyülekezetek tagjainak létszáma az eredményes
misszió folytán megduplázódott. A második világháborút követően néhány évig további növekedés
volt tapasztalható, majd következett a visszaszorítottság 40 éve. A rendszerváltás utáni elmúlt
évtizedek új lehetőségeket adtak a baptista gyülekezetek számára, melyeket ki is tudtak használni.
A mai baptisták önállóan működtetik gyülekezeteiket lelki és anyagi ügyekben. A gyülekezetek
háztartása az önkéntes adakozásra épül. Istentiszteleteik bensőségesek, melyeken előtérben áll
az igehirdetés. Gyülekezeti taggá csak megtért, önkéntesen csatlakozó, hitéről vallást tévő és
bemerítkezett személyek válhatnak.
Végül egy olyan sajátosságot említünk, amelyet a baptista gyülekezetek mindig fontosnak tartottak:
ez a lélekmentés. Az “európai baptizmus atyja” Johann Gerhald Oncken mondotta: “Minden baptista
misszionárius.” Ez azt jelenteti, hogy minden gyülekezeti tag küldetése az evangélium hirdetése, a
Jézus Krisztusról való bizonyságtétel azok felé, akik még nem hallottak Róla, nem ismerik Őt, vagy
akiknek valamiféle téves elképzelésük van az üdvösség felől. A Megváltó szeretetét hirdetjük, akiről
ez van megírva: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz
Őbenne, el ne vesszen, hanem ÖRÖK ÉLETE LEGYEN.” (János evangéliuma 3. rész 16. verse)
