Február első hetében öt tizenegyedikes diák Felleg József tanár úr kíséretében részt vett egy franciaországi Erasmus+ projekten, aminek fő témái a média és az álhírek voltak.
Február 1-jén, reggel repültünk ki a francia és svájci határon lévő Bázelbe, ahol végülis a nap hátralévő részét töltöttük. A város tényleg gyönyörű - az árak viszont már kevésbé nyerték el a tetszésünket.
Innen egy szolid négy órás buszút után érkeztünk meg a franciaországi Metzbe. A projektre 8 országból (Görögország, Törökország, Csehország, Bulgária, Románia, Franciaország, Észak-Macedónia, Magyarország) gyűlt össze 48 fiatal, akiket először is megpróbáltak közösséggé kovácsolni - több-kevesebb sikerrel. De az biztos, hogy az egy országból érkezők hirtelen nagyon összetartóak lettek. A projekt maga viszont szinte kivétel nélkül csapatmunkából állt, ahol egy-egy csapatot 7-8 különböző nemzetiségű ember alkotott, úgyhogy latba kellett vetnünk az angol- és némi activity-tudásunkat is. Volt közös ötletelés, máskor kis kutatómunkát igénylő feladat; prezentáció- és videókészítés; és egyszer egy kis jelenetet is elő kellett adnunk. Mindegyik valamilyen módon kapcsolódott a fő témához, az álhírekhez. Gyártottunk saját, álhíreket terjesztő újságokat, tudósításokat, és körbejártuk az újságíráshoz kapcsolódó fogalmakat.
Este általában szabad program volt, de kétszer tartottunk kulturális estet, ahol mindenki bemutatta egy kicsit a saját országát - ki kahootos kvízkérdésekkel, ki vicces videókkal, prezentációval vagy nyelvtörőkkel. Aztán körbejártunk, és megkóstolhattuk a tipikus nemzeti ételeket és italokat, amiket az országok képviselői hoztak, sőt, néhány néptáncot is tanulhattunk a többiektől.
Bár török ételek és lelkesítő “energizer” játékok nélkül meglettünk volna, a városnézés nem maradhatott ki. Egyik este a magyar csapattal, pénteken (a szabad napunkon) pedig a többiekkel együtt is végigsétáltuk, -fotóztuk és -vásároltuk Metzet.
Egy héttel később vettünk könnyes búcsút és utaztunk haza sok élménnyel gazdagabban.
Az út során kiderült, hogy tudunk angolul (a francia átlag polgárral szemben), de a balkáni nyelvekkel nem igazán boldogulunk; hogy tanár úrban egy színész veszett el; és hogy lehet automatából pizzát venni. Összességében megéri ez az Erasmus. :)
During the first week of February, five 11th grade students and a teacher (Felleg József) took part in an Erasmus+ project about media and fake news.
On the 1st of February, we travelled to Basel, which is a city on the French-Swiss border. We spent a day here, however, the prizes were not as beautiful as the city. From here, we had to take a 4-hour trip by bus to get to Metz. 48 young people came together for the project from 8 different countries (Greece, Turkey, Czech Republic, Bulgaria, Romania, France, Macedonia, Hungary) and we were trying to create a community. One thing is for sure: people coming from the same country immediately became very cooperative. But the project was mainly group work: one group consisted of 7-8 different nationalities so we had to practice our English and “Activity” skills as well. There were tasks requiring brainstorming and researching together, making presentations and videos and we even had to perform a scene. All these exercises were connected to our main topic - fake news. We created our own newspapers and reports spreading fake news and we learned about the concepts of journalism.
In the evening we usually had free time but there were two cultural nights during the week, where we could introduce our countries by kahoot-quizzes, funny videos, presentations or tongue twisters. Then, we could taste typical food and drinks from each country and even learn some traditional dances.
While we would not have insisted on the Turkish food and "energizer games" we enjoyed the sightseeing in the city very much. One evening we went out with the Hungarian team and on Friday when we had our free day we were going out with the others as well to walk around, take photos and shop in Metz.
One week later we had to say goodbye and fly home from France with all the memories.
During our trip we found out that we know how to speak in English but not in Balkan languages (and that French people do not speak in English); that our teacher is basically an actor; and that one can buy pizza from a vending machine. In conclusion - Erasmus is absolutely worth it.
