Angolul már akkor meg szerettem volna tanulni, amikor az angoltanár nagynéném angol meséket mutatott nekem. A rendszerváltás előtt azonban nem volt olyan egyértelmű és egyszerű egy vidéki városban angolt tanulni. Nagyon örültem, amikor a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium először indított angol tagozatos osztályt és heti nyolc órában tanulhattam a nyelvet. Szerettem a furcsa hangokat és a nyelv által kinyíló új világot. Később az ELTE-n az elsők között hallottam az akkor újnak számító kommunikatív nyelvtanításról. Olyan lelkes és elhivatott tanáraim voltak, akik arra buzdítottak, hogy én is erre a pályára lépjek. Nem csalódtam. Bár sokszor nehéz és küzdelmes ez a foglalkozás, rengeteg erőt ad, amikor látom, hogy a diákjaim, egy kicsit nekem is köszönhetően, előbbre jutottak és ki tudják magukat fejezni egy addig ismeretlen nyelven. Úgy gondolom, hogy a különböző módszerek kombinálása a legcélravezetőbb, de nagy szükség van a diákok aktív részvételére is. Nyelvtanárként az a feladatom, hogy megteremtsem a kedvet és a lehetőséget az aktív gyakorlásra, ahol a hibákon keresztül jutunk a megoldás felé.
Miért a Kőrösi?
Egy nyelvtudósról és szótárkészítőről elnevezett iskola csak jót ígér. Nagy hagyománya van a nyelvoktatásnak ebben az iskolában. A hagyományok mellett azonban érződik a megújulásra való törekvés. Van lendület és energia. Sok kiváló kollégával találkoztam, akik vagy a Kőrösiben tanultak, vagy itt tanítottak, így örömmel tölt el, hogy csatlakozhatok ehhez a csapathoz.
