Biológia kémia szakos tanár vagyok. Gyakorlatilag az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola az első munkahelyem, ahol a 43. tanévem kezdem szeptemberben. Mindig is tanár szerettem volna lenni. A mai napig is minden óra öröm számomra. Elhivatottságomat talán legjobban az támasztja alá, hogy mindhárom gyermekem tanár lett.
Pályámon nagy gondolkodók mondatai vezéreltek és vezérelnek. Az egyik ilyen gondolatot, -amit különösen napjainkban tartok fontosnak - Lev Tolsztoj így fogalmazta meg:
„Szeretet nélkül lehet fát aprítani,
és szeretet nélkül lehet téglákat formálni,
de szeretet nélkül nem szabad gyermekekkel bánni!”
Szaktanárként Galilei szavai mutattak utat:
„A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.”
Igyekszem tanárként a gyerekeket eligazítani, segíteni. Hiszen ahogy Maria Montessori mondja:
„Minden gyermekben megvan a cselekvési vágy és a világmindenség megismerésének igénye, csak annak kibontakoztatását kell elősegíteni.”
Mindig törekedtem arra, hogy új, hatékony módszerekkel adjam át az ismereteket. Ezt Eötvös József így fogalmazta meg:
„Félig sem olyan fontos az, amit tanítunk gyerekeinknek, mint az, ahogy tanítjuk. Amit az iskolában tanultunk, annak legnagyobb részét elfelejtjük, de a hatás, melyet egy jó oktatási rendszer szellemi tehetségeinkre gyakorol, megmarad.”
Nagyon fontosnak éreztem mindig a személyes példát, ami nélkülözhetetlen a hitelességhez. Ezt Csermely Péter így írja le egy írásában:
„A jó tanár egész életen át ható példát ad, egy olyan új világot nyit meg emberségben és tudásban, amelyet a diák soha el nem felejt. …….
A jó tanár már elfogadta saját magát. Személyes, egész életével tanít és nevel. A jó tanár nem elzártan él a tanítványaitól, élete egy nyitott könyv. A jó tanár szemléletet ad, az ismeretek összefüggéseit, az ismerethálózat felépítését mutatja meg. …..
A jó tanár nyitott és a diákkal együtt tanul. Érzéke van a különlegesre, mindenben a jót, a pozitívat, az értéket keresi. A jó tanár legalább ötször annyit dicsér, mint amennyit szid.”
És végezetül: munkám során fontos az eredményekben az is, amit Maria Montessori így fogalmaz meg:
„A boldog gyerek a helyes nevelés bizonyítéka. A tanár legnagyobb sikere, ha elmondhatja, a gyerekek úgy dolgoznak, mintha ő a világon se volna.”
A felkérés a Körösi Gimnázium igazgatójától érkezett, aki történetesen a fiam, aki ebben a gmnáziumban érettségizett. Sok szép emléket őrzök az iskoláról azokból az időkből. Azt gondolom, sokat köszsönhetek az Őt tanító tanároknak. Ezért vettem fontolóra a felkérést. Érdekesnek találtam a helyzetet, hogy pályám vége felé betekintehetek egy másik iskola életébe is. Vonzónak tartottam az iskola céljait, elképzeléseit. Most kezdem itt a 2. tanévem. Azóta megerősödött bennem, hogy jól döntöttem.
