Sok éve foglalkozom tanítással. Már gyermekkoromban eldöntöttem, hogy matematika tanár szeretnék lenni, és ezt a döntésemet soha nem bántam meg. Számomra a tanítás nagy érték és egyben lehetőség arra, hogy lássam, hogyan fejlődnek a diákjaim, hogyan szereznek új ismereteket, és hogyan fedezik fel a körülöttük lévő világot a saját szemszögükből.
Minden gyermek egyedi, saját képességekkel, személyiséggel és egyéni adottságokkal rendelkezik. Számomra különösen fontos, hogy észrevegyem és tiszteletben tartsam ezt az egyediséget, és segítsek minden diáknak kibontakoztatni a benne rejlő lehetőségeket.
A tanítás nem csupán azt jelenti, hogy egy tantárgy ismereteit adom át a gyerekeknek. A tanárnak folyamatosan fejlődnie és új dolgokat tanulnia is szükséges ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a mai gyermekekkel és a változó világgal. A tanítás kétirányú folyamat: a tanár és a diák egyaránt tanul, fejlődik és hatással van egymásra. Véleményem szerint a tanári hivatás az egyik legérdekesebb és legszebb szakma.
Örülök annak, hogy lehetőségem van egy gimnáziumban dolgozni. Közel áll hozzám az a bizalommal, nyitottsággal és tisztelettel teli légkör, amelyet már az első alkalommal megtapasztaltam az iskolában. Olyan kollégákat ismertem meg, akik szakmailag folyamatosan fejlődnek, lelkesedéssel végzik a munkájukat, és készek segíteni egymásnak.
Találkoztam olyan diákokkal is, akik érdeklődéssel tanulják az anyanyelvemet, az orosz nyelvet. Nagyon különleges és értékes tapasztalat számomra, hogy a gyerekeket matematikai törvényekre és összefüggésekre taníthatom egy számukra idegen nyelven – orosz nyelven. Ez a pedagógiai gyakorlatomban is egyedülálló élményt jelent.
Egy ilyen iskolai közösség részének lenni számomra egyszerre jelent örömet, büszkeséget és természetesen nagy felelősséget.
