A matematika a világ megismerésének eszköze, amely elsősorban a gondolkodásról szól. A feltett kérdésekről, próbálkozásokról, hibákról és arról a pillanatról, amikor elérkezik a megvilágosodás. Ezért is tartom fontosnak, hogy a diákjaim ne csak megtanulják a tananyagot, hanem merjenek önállóan gondolkodni és kérdezni.
Nincs két egyforma diák, és nem is kell őket egyformává tenni. Óráimon cél, hogy mindenki ahhoz képest tudjon előrelépni, ahonnan elindult. Közösen megtanulunk alkalmazkodni egymáshoz, és megtaláljuk azt a módot, ahogyan együtt tudunk a legtöbbet kihozni egymásból. Szeretném, ha a diákjaim egy olyan közegben tanulhatnának, ahol biztonságban érzik magukat, ahol lehet hibázni, és ahol nem kell attól tartaniuk, hogy egy rossz válasz kevesebbé teszi őket.
Fizikusként azt tanultam meg, hogy érdemes kíváncsinak lenni a világra, tanárként pedig azt, hogy érdemes kíváncsinak lenni az emberekre. Fokozatosan tapasztaltam meg, hogyan lehet egyre jobban figyelni a diákokra, hogyan lehet jól alkalmazkodni hozzájuk, és hogyan lehet egyszerre tanítani a tantárgyat és az embert.
