Egy bemutatkozásnál rendkívül nehéz elkerülni, hogy az ember közhelyek nélkül illusztrálja önmagát. Az még kevésbé elkerülhetetlen, hogy olyan kérdésekre próbáljunk válaszokat, ideákat megfogalmazni, amely alapján kiderül, csupán pár sorból, hogy milyen emberek vagyunk. A feladat tehát a lehetetlenhez közelít, de azért kísérletet teszek rá.
Mint oly sok más emberre, rám is a gimnáziumi évek tették a legnagyobb hatást mind pályaválasztás, mind egyéb szempontból. Olyan embereket ismertem meg, akik fogták az akkor még nyúlékony és formálható gondolataim és rendszerbe építették, keretet adtak neki. Aztán azt is megtanították, hogyan léphetem át a kereteket. De az ember érettségi után közvetlenül még sok minden akar lenni: költő, forradalmár, pszichológus, színész, hatással rendelkező ember – ezért nem közvetlenül a tanári pálya felé vitt az utam. Arra azonban viszonylag hamar rá kellett döbbennem, hogy számomra nem nagyon rendelkezik másmilyen ösvény, csak ez. Így elengedtem minden más vágyat, erre az egyre koncentráltam, és mégis maradtam az összes fent említett. Mert mi egy pedagógus? Más szakmák darabjaiból épített emberi lény, aki legjobb tudása szerint fejleszt és végigkísér egy életszakaszon.
Tehát ide jutottam, most én lehetek a keretrendszer építő és rendszerező, majd a megfelelő mozzanatban az azt átlépni megtanító ember. Történelem tanárként pedig különösen fontosnak tartom, hogy az „átlépés”: a kritikai gondolkodás, a kérdések-válaszok együttese, valamint annak elfogadása, ha éppen nincsen válaszunk, mindenképpen megtörténjen.
Az egyetem után több gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy hol képzelem el magam a jövőben, és a vezérfonál a kihívások és újdonságok keresése volt. Pályakezdőként ezek megléte vonzott a Kőrösibe.
