Nagyon korán eldőlt. Olajos padlós, tiszta, világos kis tanterem, a falucska elemi iskolája, ahol nagymamám tanította – mégpedig egyszerre – az első, második, harmadik és a negyedik osztályosokat. Rácsodálkoztam erre a varázslatra.
Esztergom, sok évvel később. Horváth Zsoltné, osztályfőnök és némettanár. Hitt bennünk. Rengeteget adott tanítványainak, és tisztelte bennük az embert. Ekkor már egyértelmű volt az utam.
Most az ő nyomdokaikon járok.
Az ELTE elvégzése után sok helyen gyakorolhattam a szakmámat, felnőttoktatásban, főiskolán és az üzleti életben változatos feladatokkal, kihívásokkal találkozhattam. Igazi hivatásomnak tekintem, hogy a középiskolás korosztállyal együtt fedezhetjük fel a német nyelvet és kultúrát. Rendkívül fontosnak tartom, hogy hatékonyan, ugyanakkor oldott légkörben, a tanár támogatásával, aktívan és jó hangulatban fejleszthessék a tanulók nyelvtudásukat, és szerezzenek új ismereteket, nyíljanak kapuk előttük. Fontos a tanár szerepe, de a hangsúly a tanulón van.
A Kőrösi kiváló lehetőség erre. A gimnázium szellemisége magával ragadó, inspiráló, remek nyelvtanári csapat fogadott be. Modern és folyamatosan fejlődő technikai módszerek és kiváló technikai dolgozók segítik munkánkat. Ez valóban olyan hely, ahol remek hangulatban, játszva tanulhatnak, dolgozhatnak, fejlődhetnek diákok és tanárok egyaránt.
