A középiskolai évekre a mai napig úgy tekintek vissza, mint egy gazdag aranykorra, amiből azóta is sokat merítek. Sok olyan tanárom volt, akinek az útmutatása később is nagyban formálta a személyiségem. Tanárként szeretnék én is hasonló hatást kiváltani a gyerekekből: szeretnék nem csak szakmai, hanem emberi modellt is állítani eléjük, és olyan tapasztalatokkal gazdagítani őket, amelyekből életük során mindvégig töltekezhetnek.
A szüleim mindketten gyerekekkel foglalkoznak. Édesanyám is középiskolai tanár, általa előbb ismertem meg a tanárság „otthoni”, emberi oldalát. Az ő munkájukat látva győződtem meg arról is, hogy a pozitív kisugárzás egy egyszerű, de mégis létfontosságú tényező nem csak a mindennapi életben, hanem az iskolai, pedagógusi munkában is.
Mivel a nyelvtanulás lényegében a kommunikációra, az egymás közötti interakcióra épül, a nyelvóra rengeteg alkalmat nyújt egymás megismerésére, személyes kapcsolatok kialakítására, személyiségfejlesztésre. Angoltanárként a legfontosabb célkitűzésem, hogy olyan ideális, befogadó környezetet teremtsek a tanulók számára, amelyben angolul is mernek és akarnak egymással kommunikálni, véleményt formálni, kreatívan és hatékonyan együtt dolgozni.
Amikor az ember iskolát vagy munkahelyet választ, sok múlik az első benyomáson. A Kőrösi-lelkület az iskolába belépve azonnal érezhető: az ember egy inspiráló, nyitott, befogadó környezetbe csöppen. Pályakezdőként ez minden, amit kívánhattam.
