Tanári filozófiám, hogy az oktatás alapvető célja az értékek közvetítése, a tanulók látókörének tágítása, érdeklődésük felkeltése az új ismeretek megszerzésére. Fontosnak tartom, hogy a diákjaim megtanulják a világot elfogadóan és kritikusan szemlélni, és az őket körülvevő hatalmas információtömeget megszűrni. A tárgyam tanítása során a legfőbb célom, hogy a diákok ne csak elméleti, hanem minél szélesebb körű gyakorlati ismereteket is szerezzenek, amelyek képessé teszik majd őket a felmerülő problémáik kreatív megoldásában. Teljesen mindegy, hogy a későbbiekben milyen területen helyezkednek el, a digitális írástudás, a problémamegoldás és az információs technológiák ismerete ma már nélkülözhetetlen nem csak a munkavállalásban, hanem a személyes ügyeink intézésében is. Ennek érdekében törekszem arra, hogy inspiráló környezetben – az érdeklődésüket figyelembe vevő – olyan feladatok megoldása közben sajátítsanak el új ismereteket, amelyekkel azonosulni tudnak, megtapasztalják, hogy az órákon megszerzett tudás saját életükre, a hétköznapjaikra is hatással van. Ez motiválhatja őket a problémakör kreatív továbbgondolásában is. A differenciált gondolkodás és tanítás nem csak az eredményeik, hanem a mentális egészségük és belső motivációjuk javulásában is érzékelhető, ami véleményem szerint az egyik leginkább ösztönző szakmai elismerés egy pedagógus számára.
Az eredményes oktatáshoz elengedhetetlennek tartom, hogy ismerjük a diákokat, akiket tanítunk, és az utóbbi években testközelből ismerhettem meg a középiskolás korosztályt foglalkoztató témákat, nehézségeket. Árnyaltabb képet kaptam az iskolán kívüli világukról, a „másik oldalról”, mivel saját gyermekeim is ehhez a generációhoz tartoznak. Ezt a nemzedéket – nem minden alap nélkül – nevezik a „közösségi médián és okostelefonon nevelkedtek” generációjának is.
