Mindig is szerettem segíteni az embereknek, igyekeztem ott hasznos lenni, ahol csak tudok. Tudat alatt talán, de már a gimnáziumban is éreztem, hogy ez lesz az én utam. A pályaválasztás közeledtével pedig egyre inkább a tanári pálya felé terelt az élet. Hamar megértettem, miért mondják, hogy tanárnak lenni hivatás, ezután már fel sem merült bennem, hogy mással szeretnék foglalkozni. Az egyetemi évek alatt sem hagyott alább a lelkesedésem, sőt...
Már a diploma megszerzése előtt elkezdett körvonalazódni bennem, hogy annyit szeretnék adni a gyerekeknek, amennyit csak tudok. Ez számomra nem merül ki abban, hogy a megszerzett tudást átadom, majd visszakérem. A mai világban fontos a megszerzett ismeretek hasznosítása, ezért a tanórákon arra törekszem, hogy a gyerekek lássák: az adott tananyagnak igenis van értelme és az ő életük szerves része is. A tanítás mellett az alapvető normák, értékek közvetítését is célomul tűztem ki.
A tanítási gyakorlaton szerzett tapasztalatok és élmények megerősítették bennem azt az érzést, hogy itt a helyem. A közösség rendkívül összetartó és befogadó, bármikor számíthatok valakire, ha segítségre lenne szükségem. Tanárként sosem szűnik meg a tudásvágyunk, ezért olyan iskolát képzeltem el magamnak, ahol folyamatosan fejlődhetek. A Kőrösi pedig egy ilyen hely...
