Igazából egész életemben tanár akartam lenni. Már az óvodában is ezt játszottam. Aztán sok évnyi felkészülés és tanulás után, végre tanárként mutatkozhatok be. Úgy gondoltam, a korábbi évek nehézségei majd kifizetődnek, amint beteszem a lábam az első órámra. Igazam volt, minden küszködés megérte. Az a pillanat, amikor egy diák az én segítségemmel ért meg valamit, megfizethetetlen.
Magyar mint idegen nyelv tanárként egy teljesen új világot adhatok át tanítványaimnak. Felemelő érzés a Föld minden pontjáról érkező diáknak megtanítani a magyar nyelvet és megismertetni őket ezáltal a kultúránkkal is. Ugyanakkor nagy megtiszteltetés minden nap tanulni is tőlük, mert a nyelvtanulás több, mint az igeragozás és tárgyeset megértetése, kölcsönös tudásátadás. Nagyon várom, hogy még többet kaphassak, így én is többet adhassak.
Az irodalomóráimon is világokat, élményeket igyekszem adni a diákoknak, érzékennyé tenni őket a körülöttünk lévő valóságra, segítséget nyújtani annak megértéséhez és átérzéséhez.
A Kőrösiben úgy érzem, hogy megfelelő helyen vagyok, kamatoztathatom a tudásom, megtapasztalhatom, milyen egy jó munkaközösség tagjának lenni és napról napra dolgozni, hogy egyre jobb pedagógus válhasson belőlem.
