Tanár család a mienk. Nagyszüleim, szüleim is tanárok, illetve tanítók voltak. Én is elindultam ezen az úton, de az egyetem előadótermeiben még egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy valóban tanítani akarok. Az a pillanat hozta meg a bizonyosságot, amikor először mentem be egy osztályba és legalább harminc csillogó szemű gyerek fogadta nagy lelkesedéssel és érdeklődéssel első szárnypróbálgatásaimat. Akkor dőlt el véglegesen ez a kérdés bennem, tanár leszek.
A nyelv ablakot nyit egy nép értékei, kultúrája, irodalma, tudománya, vagy akár gasztronómiája felé. Azért lettem tanár, hogy a diákjaimnak segítsek ezen ablakon keresztül a nagyvilágba kitekinteni. Hiszem azt, hogy egy, vagy akár több nyelv ismerete hasznos eszközzé válik életük során. Azt szeretném, ha a diákok megtanulnának minél hatékonyabban kommunikálni az adott idegen nyelven, úgy szóban, mint írásban. Ennek érdekében változatos témákat vitatunk meg, különböző élethelyzeteket szimulálunk, ahol ennek megfelelően kell kommunikálniuk, de az sem ritka, hogy a diákok saját főztjüket mutatják be egy-egy projekt keretében vagy egy prezentációt mutatnak be egy adott témában.
Azért döntöttem a Kőrösi mellett, mert úgy gondoltam, értékrendem nagyon közel áll az iskola értékrendjéhez és reméltem, hogy egy olyan munkaközösség tagja lehetek, ahol nyitottak, segítőkészek és igazán jó szakmai partnerek lesznek a kollégák. Reményeimet felülmúlta a valóság, igazán remek csapatban dolgozhatunk együtt!
