Az iskola dolgozói

Nagy Ditta

Van egy régebbi sztorim.

Ausztrália természeti földrajza volt a téma, a tananyag egyik része volt, hogy tudni kell, milyen óceánok határolják.
Úgy mondtam el, hogy ha messziről megnézik a térképen, Ausztrália formája hasonlít egy kutya fejére.. Balra (nyugatra) a szája, jobbra (keletre) a füle. Mit hallunk a fülünkkel? Zajt, zenét - de a csendet is! -> Csendes óceán!

S a szájukkal mit csinálnak az indiánok? (indiánüvöltést utánozunk) - Indiai óceán! - Habár csak helyettesítettem, még év végén is tudták ennek a témakörnek a fontosabb adatait. Nagyon büszke voltam rájuk. Az “Isteni Gondviselés” is besegített - hogy nem fordítva nevezték el az óceánokat annak idején.

Az oktatás manapság az a hely, ahol a többségtől eltérően gondolkodó gyerekek nehezített helyzetben vannak.

Azért választottam segítő szakmát, mert mindig is késztetést éreztem a lehetőségek kompenzálására, hiszen egyik ember sem rosszabb, mint egy másik, csak mert másképp gondolkozik. Igyekszem mindent megtenni amit tudok, hogy kicsit könnyebb legyen azoknak, akiknek eleve nehezebb.

Legfőbb célom az élet minden területén a fejlődés, az “előre lépés”.

Fontos számomra a kreatív önkifejezés, és igyekszem erre mind saját magam, mind a tanítványaim számára lehetőséget adni a foglalkozásaimon.

Miért a Kőrösi? Miért szeretek itt dolgozni?

Nekem személy szerint nagyon tetszik a saját “Kőrösis” elektronikus kommunikációs rendszer. (Gondolok itt a tanárok és diákok iskolai e-mail címeire, és a levelező listákra.) 

Ahogy én látom, egy nagyon nagy létszámú, mégis jól együttműködő tantestület részévé válhattam. Mindenkinél erős pedagógiai elveket és magas szintű szaktudást tapasztaltam. Itt fontos a gyerekek színvonalas képzése mellett a személyiségfejlesztés, az érzelmi biztonság megteremtése is.

Az első dolog, ami eszembe jut, mikor a Kőrösire gondolok, valahogy így hangzik: “A Kőrösi jó hely.”

Tanított tantárgyak:

Fejlesztő-pedagógus