Az iskola dolgozói

Tolnai Dóra

Amióta az eszemet tudom, tanár akartam lenni.

Mindannyiunk számára vannak pozitív emlékképek az iskolából, amikre szívesen emlékszünk vissza. Aki pedig ezt a pályát választja, biztosan sok ilyet tud felidézni. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel nagyszerű tanítóim, tanáraim voltak. Kikerülni sem tudtam volna az utam...

Már az általános iskolában eljátszottam a gondolattal, biológiát fogok tanítani. Ahogy pedig közeledett az érettségi, éreztem, semmiképp nem akarok elszakadni az iskolai élettől, egyértelmű volt: a nyelvvizsga, érettségi megszerzése után, tanári szakon tanulok tovább. Már az egyetemi évek alatt elkezdtem tanítani, amit azóta is ugyanolyan lendülettel, lelkesedéssel végzek.

Szeretek tanulni, nem hiszem, hogy valaha is le tudnék csillapodni e tekintetben. Azt hiszem, örökre diák (is) akarok maradni. De leginkább jó pedagógus szeretnék lenni.

Úgy érzem, hasonlóan gondolkodom, mint itt sokan a Kőrösiben: nagy a felelősségünk, „egy gesztussal, egy szóval, odavetett tréfás félmondattal” életeket szépíthetünk és ronthatunk el.

Hát (sz)építsünk!

Hiszem, hogy így kellett történnie: hogy rátaláltunk egymásra.