Az iskola dolgozói

Horváth Katalin

Mikor gyerekkoromban megkérdezték: „mi akarsz lenni, ha nagy leszel?”, soha más választ nem adtam, csak azt, hogy tanár. Ha megkérdezték: „és miért?”, nem tudtam igazi választ adni, csak éreztem -talán már tudtam-, hogy csak ez lehet a hivatásom. De több évtizedes tanárkodás után is nehéz megfogalmazni, hogy miért is. Hogyan is lehetne leírni azt az érzést, örömöt és munkát, amit a pedagógus átél: belép egy kiskamasz a gimnázium kapuján, majd néhány év múlva érett felnőttként elballag.
Célom, hogy minél több tudást átadhassak diákjaimnak, hogy kollégáimmal és szülőkkel együtt működve elérhessük, hogy boldog, kiegyensúlyozott, művelt diákokat bocsássunk útjukra.
Ez nemcsak célom, hanem kötelességem is.

„Minden hegy csúcsban végződik. Emelkedjetek bátran, s kik kiindulva a hegy alján távol álltatok egymástól, fenn a tetőn találkozni fogtok.” Eötvös József

Egyetemi tanulmányaimat befejezve szerencsére azonnal el tudtam helyezkedni a Kőrösi Csoma Sándor (akkor még orosz-magyar) Kéttanítási nyelvű Gimnáziumban. Számomra nagyon fontos volt akkor, és most talán még fontosabb az orosz nyelv és kultúra mindennapos jelenléte. Nagyon jól éreztem itt magam, de 16 év után sajnos váltanom kellett. Mindig tartottam a kapcsolatot volt kollégáimmal, figyelemmel követtem az iskola sorsát, így nagy örömmel térek vissza a gimnáziumba.

Tanított tantárgyak:

Matematika