Az iskola dolgozói

Stumpf Ágnes

A zsarát (vagy zsarátnok) szóról a majd’ két évtizednyi nyári táborozások felejthetetlen kelléke, az esti tábortüzek emlékei villantak be először. Leírhatatlan, és felnőtt fejjel visszagondolva különösen felbecsülhetetlen értékük volt ezeknek a közösen megélt pillanatoknak: este, egy mozgalmas nap után leültünk együtt a tűz köré, énekeltünk, különböző előadásokkal, játékokkal szórakoztattuk magunkat, és a tűz lángjában elmerengve számot vetettünk a napunkkal, miben lettünk többek, jobbak, bölcsebbek aznap, vagy kitől kellene még bocsánatot kérni a takarodó előtt. Évközben is gyakran találkoztunk programokon a közösség tagjaival, de valahogy mindig ezek a táborok formáltak a legtöbbet rajtunk. De a táborokat nem csak a közösség tagjai fűzték össze, hanem a zsarátnok is. A tábor vezetője a legelső tábor utolsó tábortüzéből egy nagyobb parazsat félrekotort, majd másnap reggel a kihűlt fadarabot elrakta, hogy a következő évben, az ország egy másik pontján az első tűzbe helyezve szimbolikusan is összekösse a táborokat, helyszíneket és résztvevőiket. És ez így ment évről évre, noha a tűz körül ülők létszáma, kora sokat változott időközben. Egy azonban örök élmény maradt: tűz körül ülni jó, mert nem csak szemből melegít a láng, hanem oldalról is: a barátok, a társak elfogadása, szeretete, a közösség, összetartó ereje.

Egyszerre felemelő érzés, hogy tanárként én is lángra lobbanthatom a diákokban lévő izzó parazsat, de hatalmas felelősség is, nehogy egy óvatlan pillanatban, menthetetlenül kialudjon a zsarátnok. De az iskolában nem csak a tanárnak van komoly szerepe a motiválásban, az értékközvetítésben, hanem a diákoknak is elengedhetetlen része és felelőssége van abban, hogy a 45 perc elteltével gazdagabban menjenek ki a teremből az órán résztvevők (beleértve a tanárt is), mint ahogy oda bejöttek. A pedagógusnak a tanagyag elsajátításában, feldolgozásában nyújtott segítségén kívül nagyon fontos szerep jut abban, hogy segítsen kialakítani és fenntartani a közösségben a mindenki felé kijáró tiszteletet, olyan légkört teremtve, amiben a diákok meg mernek nyílni egymás felé, meg tudják osztani kérdéseiket, problémáikat, vagy kreatív ötleteikkel előbbre tudják vinni az órát. Mert a zsarátnok önmagában nem elég, még ha hosszabb-rövidebb időre nagy lángra is kap: a tüzet folyamatosan táplálni kell. Nagyon sok értéket hordozok magamban én is, amit volt tanáraimtól, osztálytársaimtól, barátaimtól, illetve saját diákjaimtól kaptam életem során. Igyekszem ezeket felismerni, őrizni és tovább adni a környezetemnek.