Az iskola dolgozói

Gombos Nóra

Debrecenben és az ártándi határ közelében nőttem fel, majd az ELTE-re jártam német- és magyar mint idegen nyelv tanári szakra. A tanítási gyakorlatom alatt és az azt követő négy évben egy bajor kisváros szakiskolájában tanítottam menekült fiatalokat németül, és a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität Finnugor Intézetében voltam MID-es gyakornok. Hazaköltözésem után, 2018 szeptemberében kezdtem a Kőrösiben tanítani.


Vannak a tanári munkának olyan elemei, amelyek meglétét nagyon fontosnak tartom, de folyamatosan fegyelmeznem kell magam, hogy tartsam magamat hozzájuk és fejlődjek bennük. Ilyenek a következetesség, a fegyelmezés, az egész éves tanítási/tanulási folyamat részletes megtervezése, hosszú távú célok kijelölése, a javítás, a folyamatos, megbízható és következetes visszajelzés és értékelés. Mivel szerintem ezek a feltételei annak, hogy a diákok tudásának és önismeretének fejlődése kerüljön a középpontba, szeretnék egyre jobb és jobb lenni bennük – de nem ezek miatt választottam a tanári pályát.

Amiért igazán szeretek tanár lenni, azok a mozgalmas iskolai mindennapok, a kapcsolat a gyerekekkel és a kollégákkal; rájönni, hogy mi egy-egy gyerek „nyitja”: hogy min fog nevetni, mivel lehet nála megtörni a jeget, mi az, amiben nagyon jó; vagy rájönni, hogyan tudunk egy csoporttal olyan hangulatot teremteni, közös sztorikkal, viccekkel, kedvencekkel, ahová a gyerekek szívesen és kíváncsian jönnek be. (Természetesen fel vagyok készülve rá, hogy nem fog mindenki minden nap kíváncsian és kitörő örömmel bejönni.) A tanárság másik, számomra fontos és kedves része a folyamatos „agyalás”, tervezgetés a HÉV-en, 19-esen, biciklin, mosogatás közben: Ezt most hogyan vezessem be? Milyen játék jöjjön? Hogy’ fogja őket utolérni a másik csoport? ... Ez igazi alkotómunka, és ha van elég időm és ötletem, nagyon élvezem.

Egyetértek a közmondással: „Senki sem bújhat ki a saját bőréből.” Azt gondolom, fontos, hogy önmagunkat adjuk a gyerekek között. Nincs értelme szerepeket felvennünk, komolyabbnak vagy viccesebbnek, lazábbnak vagy keményebbnek mutatnunk magunkat annál, amilyenek valójában vagyunk. (Legfeljebb egy kicsivel szigorúbbnak. :) ) Erre törekszem, pontosabban arra, hogy ezen a téren ne törekedjek semmi különösre.


Egy barátnőm és volt német-MID-es csoporttársam hívott a Kőrösibe. Szeretek itt lenni, mert itt azt érzem, zajlik az élet, zajlanak a nyelvi vetélkedők és szójátékok, gyűlnek a pontok az órákon és a tanáriban is!

 

Tanított tantárgyak:

Magyar mint idegen nyelv