Az iskola dolgozói

Mécs András

Seprűzd csak e szőnyeget keményen,
Lábad mikoron veted, keményen.
Táncolj, ahogyan kering a mennybolt!
Úton buzogányod éberen hordd!
Inkább gyalogolj, ne ülj nyeregbe!
Nem félve csapást, nézz véle szembe!
Terhét a világnak vidd, ha bírod.
Zálog mi lehetne biztosabb, mondd?
Vállról ha leejted itt a terhet,
Vállon viszik akkor mind helyetted.

(Nezami Gandzsavi: Lejli és Madzsnún, Brodszky Erzsébet fordítása)

 

Ki ne érezné olykor tehernek a mindennapi munkát, vagy éppen a tanulást? Mégis, nap mint nap újra nekiindulunk, mert ez a világ rendje. És az út maga a cél, erre teremtettünk: mindennap megvívni a csatánkat a létért, a boldogságért, és egy – talán – jobb világért. Ha pedig egyszer nem bírjuk tovább, átadjuk „terhünket” a következő generációnak, ami számunkra, tanárok számára különös jelentőséggel bír, hiszen őket mi magunk oktattunk. A mi terhünk pedig könnyű teher, a tudás. És hogy mire jó a tudás, miért érdemes szenvedni érte? Számtalan gyakorlati haszna mellett önmagában is érték, mert az embert ősidők óta hajtja a környezete, múltja, a világmindenség megértésének vágya. Ahogy Ferdouszi mondja:

"A móbed pedig szólt: „Mi fontos? Tudás.
Tudósok fölött nincs bizony senki más.”

(Sahname, Devecseri Gábor fordítása)

 

Miért a Kőrösi? Mert ez Magyarország első – és mind a mai napig egyetlen orosz-magyar - két tannyelvű gimnáziuma. Mert itt a diákok kis létszámú csoportokban magas fokon sajátíthatnak el egy idegen nyelvet. Mert jól megközelíthető helyen várja a tudásra vágyó diákokat. Miért ne?

Tanított tantárgyak:

TörténelemNémet