Nagyon nehéz jó oktatóvá válni. Olyan oktatóvá, aki szakmailag tökéletesen felkészült, ismeri és használja az összes módszert és eljárást, amivel a diák szakmai fejlődését elősegítheti, könnyedén felkelti a diák érdeklődését a tantárgy iránt és mindig magával ragadó órákat tart. Három éve sokkal közelebbinek tűnt a cél, most már azt sem látom, honnan indultam, és azt sem, hogy milyen sok van még hátra. Csak remélni tudom, hogy egyre kevesebb olyan ember kerül ki a kezem alól úgy, hogy miattam nem sajátított el mindent, amit szeretett volna megtanulni.
Ugyanakkor, számomra sokkal fontosabb, hogy milyen emberek hagyják el az óráimat. A mai világban, ahol a szórakoztató műsorok és a számítógépes játékok nevelik fel a gyerekeket, rengeteget számít, hogy tisztázzuk a legfontosabb emberi értékeket. Az iskolából nem a tananyagot viszik magukkal a gyerekek, hisz azt bárhol elsajátíthatják. A benyomások, a viselkedési normák, a hangulat az, ami az iskolai órákról az emberben évek múltán is megmaradnak.
Képzeljünk el egy olyan világot, ahol mindenki vállalja a tettei következményeit, és nem keres mentséget, vagy kibúvót. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol mindenki tiszteli a másik személyiségét, és nem becsmérli embertársait. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a kimondott szó számít valamit, nincs hazugság, csalás vagy félrevezetés. Alakítsuk ilyenné a világot!
Miért a Kőrösi? Nos, valaki azt mondta, hogy ez egy tök jó, fiatalos lendületes hely, és ez tetszett, hát eljöttem körbenézni. Olyat tapasztaltam, amit csak nagyon kevés kollégámnál láttam eddig. Itt nem csak a diákok, hanem a tanárok is fejlődni akarnak. Akkor gondoltam, hogy itt a helyem.
